Végtelenül összetett tudományos kérdéskörrel kapcsolatban eljárhatunk
1./ "nárcisztikus ego - centrikus" /korlátoltan én - központú/,
2./ "nárcisztikus nos - centrikus" /korlátoltan mi - központú/ módokon
(melyek az individuációs - szocializációs fejlődés bipoláris patológiás devianciái) úgy, hogy
1./ az egyéni nyelvezetünk kifejezés - kultúránk etc. eszköztárához,
2./ az általánosan elterjedt köznyelv adta kifejezési, fogalmi korlátok pontosságához /felbontó képességéhez/, eszköztárához igazítjuk az érdeklődésünk, vizsgálódásunk tárgyát, továbbá
3./ eljárhatunk a kultúr - történeti korunkban oly ritka felnőttkori személyiségfejlettségi szintnek megfelelő "limitálatlan progresszivitással realo - centrikus" módon úgy, hogy egész emberi valónkat /és ennek részeként nyelvezetünket, kifejezéseinket, fogalmainkat, sőt az érzékeinket, az érzelmeinket, az értelmünket, egész személyiségünket mindenestül/ az egyre mélyrehatóbb - átfogóbb érzékelésre - megértésre, kutatásra - fejlesztésre, ennek részeként az egyre hatékonyabb kérdésfeltevésre és válaszadásra, probléma - fölvetésre és megoldásra tesszük alkalmassá, képessé.
(Akkor beszélhetünk személyiség - lélektani értelemben autonóm személyről *, amikor valakiben a humán természetű civilizációs - kultúra tekintetében kialakul a limitálatlanul progresszív realo - centrikus önátalakítás "funkcionálisan autonóm" igénye /G. W. Allport/, "alázata" /E. Fromm/, amely képessé teszi az egyént arra, hogy a mind emberibb emberként létezés autonóm - vitonóm, perszonóm - szocionóm, judikonóm - politonóm, homonóm - antroponóm etc. törvényeit egyre önálóbb hatékonysággal kutassa - fejlessze, minden társadalmi jutalmazástól és büntetéstől függetlenül. / * többfajta nézőpontú meghatározás létezik, melyek különbözőségük ellenére nem szükségszerűen mondanak ellent egymásnak./ )
Az írói nyelv és a köznyelv szétválása az irodalomtörténészek, a filológusok egyik alaptémája.
A tudomány világában a kutató - fejlesztő - i nyelv és a köznyelv szétválása ennél még radikálisabb.
Miért baj ez? Hiszen ez is része a kulturális - civilizációs evolúciónak.
A mind több vonatkozásban egyre absztraktabb gondolkodás, illetve ehhez kötődően a köznyelvtől mindinkább eltérő, mondhatni "artiszcientifikus" nyelvezet jelen kultúrtörténeti, kultúr - antropológiai korunkban olyan jelentőséggel bír, mint a kőeszközök használata volt hajdanán. /paleolitikum/
2009. július 10., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése